Első bejegyzés nem is történhetne máskor, mint hétfőn. Mert ugye a hétfő valaminek a kezdete. Nálam is. Újabb hét, újabb kihívások.

Hogy én mennyire gyűlölöm a hétfőt. Felébredek, kinyitom a szemem és mándéj. Tudatomba mar, egyre erősebben zajong benne, már-már ordít: mándéj, mánDÉJ, MÁNDÉJ, MÁNDÉÉÉÉJ. Rájöttem, Garfield-szindrómában szenvedek. Ha esetleg nincs ilyen, akkor most kitaláltam, levédetem. A legjobb az lenne, ha ünnepélyes keretek között eltörölnénk a címben is említett, fekete napot. Igaz, akkor a kedd venné át szerepét. Kedden nem tudnék felébredni, kedden lenne szükségem fél liter kávéra az életben maradáshoz, kedden morognék, mint egy veszett foxi. A kedd maradjon szép, hisz utána a szerda, ahonnan már látható a ködből előbújt péntek.

Már csak azt várom, Rebecca Black megénekelje a hétfőt is. Az tenné fel az i-re a pontot.