Balaton, nyár, barátok. Hideg szél, kora este. Éhes gyomor, vacsora. Vendéglő, kerthelyiség. Kockás abrosz, élőzene. Alekosz-más a szintinél. Hangja nem sok, bátran énekel. Őt nem zavarja, másokat igen.
Ráhagyják. Pincér kijön. Rendelést felvesz. Kicsit várunk. Aztán még többet. Végre! Sör az asztalra letéve. Általam pedig felvéve. Ajjaj. Valami nem jó. Ízlelgetem. Hideg? Igen. Habos? Igen. Alkohol van benne? Igen. Mi nem stimmel? Megvan! H o l v a n a b u b o r é k? Azt a sörcsapban hagyta. Pincér, második felvonás. Jött a főétel ügyében. Nem hagyom. Mármint a rendelést felvenni. Még nem. Előbb a lényeg! - Baj van a sörrel. -Látom, nincs benne szénsav. Elnézést, hozok újat. Barátoméban sincs. Pincér szerint igen. Ő ért hozzá. Mi nem. Barát nem kap új sört. Alig tíz perc, van újra söröm. -Ez már megfelel? Muszáj kortyolnom. Fürkészve figyel a vendéglátós. Aham. Köszi. Ebben van. Pincér el. Hazudtam. Ebben sem volt, de nem kötekszem. Rendeltem vacsorát, köpést nem. Félek. Ki tudja, milyen a szakács. Meg a nyála. A vacsimban pláne. Főétel elfogy. Sikere mérsékelt. Mint a szintisnek. Lányok kóláztak. Két deciset. Gépi. Nem rossz, lassan fogy. Abban sem sok a szénsav. Biztos fogy a palack. Számla jön. Barát fizet. Jó fej. Szemöldök ráncol. Valami nem stimmel. Három deci barna szirup van számlázva. Elvek. Nem hagyom. Engem nem ver át. Felpattanok. Kóláspohár jobb kéz. Számla bal. Pultnál szocifílinget árasztó pultos csaj. - Bocsi, ez a pohár hány decis? - Kettő. - Akkor hogy fér bele három? A számla szerint annyit bír- így én. Elnézést. - így ő. Pénz vissza. Nem a pénz a probléma? Kérdi a tulaj. Elvek. Mondom. Elvek, tudom. Mondja. Kárpótló ital? A rossz szájíz ellen? Kínálja. Az már van. Mármint szájíz. Felelem. A söröm bubimentes volt. Megsértődött.
Balatoni nyár, a'lá vendéglátós.
